“Mit tanulsz/tanulnál szívesebben osztálytársaddal/osztálytársaiddal, mint önállóan? Miért?”
Nem tartom ezt a kérdést értelmezhetőnek, valamint lényegesnek sem.. Szinte foghagymapréselőn kell kinyomkodnom magamból a választ, a fejemben megannyi kérdést szülő Hét témájára..
Nem tanulok szívesen.. ,bár inkább úgy fogalmaznék, hogy lusta vagyok energiák felkutatására, amelyek megszilárdítanának, s szorgalmat pumpálnának belém a szóbanforgó tevékenység iránt.. Évek óta nem tanultam együtt senkivel.. Emlékezetembe mélyülve mégis felrémlik egy kép, amikor erre vetemedtem egy pajtásommal,még hajdan; zsenge általános iskolás éveimben. Nos, abból nem tanulás, hanem mókázás, és kacagás kerekedett… a “tanulóidő” végezetével pedig minden merő egy tinta lett, leszámítva természetesen a fütezeket- munkafüzeteket. Így lehetne arra következtetni, hogy örömmel veszek részt az ilyesfajta szociális tevékenységben, azonban a társas tanuláshoz is megfáradt, és erőtlen vagyok. Lehetőleg nem ölöm meg emberi “kapcsolataimat” a Varázslatos Tanulás kollektivizálásával.
A kérdés célja nem is az, hogy bárkire ráerőltesse a párban vagy csoportban való tanulást.